Elérkeztünk a szülés kiírt időpontjához, de semmi jele annak, hogy ma valami történni fog... Tegnap este már nem volt kedvem főzni, ezért elmentünk és vettünk egy 50 cm-es pizzát kettőnknek:) Hát arról bizony kiderült, hogy nem kicsi:))) A felét azért lelkiismeretesen magunkba tömtük:) Sokáig nem tudtam még aludni, és azután is csak felszínesen. Ez volt az utolsó kettesben töltött esténk. Ha ma nem szülünk, akkor átköltözöm anyuékhoz, mert ők sokkal közelebb vannak a kórházhoz.
10 óra körül indulunk a kórházba, hogy meghallgassuk az ítéletet. Várnak még pár napot, vagy beindítják a szülést... Kezdek izgatott lenni:)))
Az utóbbi néhány napban a délelőtti órák egy részét az ablakban ácsorogva töltöttem. A szomszéd ház padlására beköltözött egy macskacsalád. Amikor kisüt a nap, előbújik négy gyönyörűséges kis szőrgombóc, és órák hosszat gyepálják egymást a tetőn. Imádom ezt a látványt, csak azt sajnálom, hogy nem kaparinthatom őket a kezembe.
Ma reggel nem tudtam túl sokáig aludni. Amikor felkeltem, lebaktattam a konyhába, és sütöttem egy kakaós kalácsot. Dolgom végeztével, pedig szépen visszabújtam az ágyba apuci mellé, akinek az alvás sose okoz gondot. Éjjel halászléről álmodtam. Ma azt kellett ennem:), ezért elmentünk egy étterembe, és isteni bográcsos halászlét ebédeltünk. Kihasználtam, hogy most még jó erősen ehettem. A szoptatás alatt ezt majd nem tehetem. Ebéd után sétáltunk egyet a csepeli dunaparton. Gyönyörűen sütött a nap, de csak 8 fok volt. Az őszi színes falevelek látványa kárpótolt a csípős időért. Nem gondoltam, hogy ilyenkor még fennáll majd a kettő az egyben állapot. Egyre jobban közeledik a vége... Remélem, hogy nem lesz túlhordás... Még 3 nap...
Így a terhesség vége felé elgondolkodtam azon, hogy milyen is volt ez a kilenc hónap. Amikor minden gondolatommal csak egy babát akartam, és azt szinte fénysebességgel meg is kaptam, nem is mértem fel, hogy milyen szerencsés vagyok. Azóta sokat olvastam olyan nők írásait, akik mindent megtesznek, de nagy szenvedések árán és évek alatt se valósul meg az álmuk. Ezek alatt a hónapok alatt voltak jobb és rosszabb időszakaim, de minden érdektelenné válik majd, ha végre a kezemben tarthatom a kislányomat. Fizikai értelemben szinte semmi problémám nem volt. Néhány "depressziós" nap okozott kisebb kellemetlenséget nekem, de főként a környezetemnek. Megvalósítottam a "rózsaszín álmomat" (anyu nevezte el így a babaszobát), és már minden csak arra vár, hogy a kis lakója megérkezzen. Bár már csak néhány napom (talán csak órám) van a szülésig, nem aggódom. Tudom, hogy minden a legnagyobb rendben lesz:))) Türelmetlenül várlak már Orchideám...
Régebben mást neveztem volna csodás éjszakának, de mostanában már az is szuper, ha jól tudok aludni:) A kiűzetés ugyan nem járt sikerrel, de magamat olyan jól kifárasztottam, hogy este letettem a fejemet, és reggelig fel se ébredtem. A tegnap délelőtti Auchan túra eredménye sok szép gyerekjáték lett. Ezek jó része ugyan még nem csecsemőnek való, de azért megvettük őket. Tanuló zeneszék, baba zongora, stb... Pár nappal ezelőtt pedig beszereztük az én nagy kedvencemet, a tanuló kutyát. Az akciós újságban láttam egy piros fotelt, ami nagyon megtetszett, de amikor meg akartam nézni, akkor kiderült, hogy nincs összeállítva belőle egy darab se. Ezért fájó szívvel lemondtam róla. Próba nélkül nem veszünk ilyesmit. Estig se hagyott nyugodni a dolog, és elmentünk egy másik Auchanba. Ott nagyobb sikerrel jártunk. Ki lehetett próbálni. Bizony ezt is magamévá tettem:))) Néhány napja ég az egész torkom a savtól, amit babuci jó alaposan visszatuszkol. Olyan érzés, mintha tűzzel égetnék... Úgy tűnik, hogy tegnap erre is megtaláltam a gyógymódot. Forró kakaó lefekvés előtt. Szóval ma reggel minden szépnek tűnik:))) Már csak 4 nap!:)
Mivel szinte egész nap nem éreztem, hogy a bébi mozogna, ezért este 8-ra megérett az elhatározás, hogy tenni kéne valamit. Először hívtam a szülésznőmet. Hangposta... Azután hívtam az orvosomat. Hangposta... És ezeknek fogok nem keveset fizetni a szülés után... Végül felhívtam a kórház szülészetét, és ott azt mondták, hogy jöjjek be CTG-re. Mielőtt indultunk volna, a szülésznő visszahívott, és ő is a CTG-t javasolta. 20 perc alatt a kórházban voltunk. Rajtunk kívül semmi mozgás nem volt az osztályon, de a szülőszobáknál találtam egy szülésznőt, aki azonnal elkezdte a vizsgálatot. A gép szerint minden rendben van. Szívhang és magzatmozgás is megfelelő. Méhtevékenység továbbra is nulla. Ezzel az úttal tartoztunk az ördögnek, de legalább megnyugodhattunk.
A mai (október 27) éjszaka végre alvással telt. Reggel egész kipihenten ébredtem. Délben találkoztam anyuékkal egy török étteremnél. Vettünk ebédet, és otthon megebédeltunk. Nagyon fincsi volt:) Délután apucival elmentünk egy újszülött újraélesztő oktatásra. Az Angelcare szervezte a János kórházban. Arra számítottam, hogy lesznek néhányan, de arra nem, hogy legalább száz emberrel fogunk együtt ülni egy előadóban. Ennyi terhes nőt egy kupacban még soha nem láttam. Az ott hallottak jó részével eddig is tisztában voltunk, de jó volt meghallgatni összefoglalva a dolgokat. Például: A babát háton altassuk, ne legyen túl meleg a szobában (21-23 fok), ne öltöztessük fel túl melegen, figyeljünk a bukásra. A készülék 20 mp után kezd jelezni. Ilyenkor először meg kell nézni a gyereket, és csak azután felvenni, illetve lélegeztetni. Az egyik ember kezdje meg az élesztést, a másik hívjon mentőt. Egyszerre kell orrba és szájba fújni. Egy befújást öt nyomás kell, hogy kövessen. A befújás percenként 30 legyen. Egy babán be is mutatták a technikát. Este hétre kellett mennem CTG-re. Ez volt a negyedik alkalom. A szülésznő fél órát késett. Egy őskori masinára tettek. Az első 10 perces vizsgálat eredménye nem nagyon mutatott magzatmozgást, ezért nem írta alá az orvos, hanem visszaküldtek, hogy fekve megismételjék. Az se mutatott túl sok mozgolódást, de ez nálam megszokott estefelé. Ilyenkor már nyugi van másnap reggelig. Mivel látták rajtam a kiakadást a fölösleges vizsgálatok miatt, ezért végül elengedtek. Bébikém egész nap húzta-vonta magát a hasamban, tehát izgalomra semmi ok. Vakondka nagyon jól érzi magát odabent. Az orvossal egy hete megbeszéltem, hogy november 3-án délelőtt bemegyek hozzá. Arról szó se esett, hogy cuccokkal együtt menjek. A szülésznő ma azt mondta, hogy azzal kéne menni, hátha maradnom is kell. Csinálnak majd CTG-t, ultrahangot, és esetleg terheléses vizsgálatot, ami egy adag oxitocint jelent. Remélem, hogy ezt a tortúrát nem kell megvárnunk, és már egy kicsivel előbb babázhatunk:)))) Még 7 nap...
Tegnap este azt gondoltam, hogy ilyen fáradtan jó éjszakám lesz. Tévedtem. Elaludnom ugyan sikerült, aludtam is három órát, aztután felébredtem, és három filmet néztem végig, mire sikerült újra álomba szenderülnöm. Reméltem, hogy a szülés nem indul be az éjszaka, mert a kórházba se tudtam volna bevonszolni magamat. Ma megpróbálkozom a napközbeni alvással. Soha nem lehet tudni, hogy mikor lesz szükség a "kipihentségemre". Újabb kupac babaruha érkezett, ami vasalásra vár. Talán lesz hozzá energiám. Még 8 nap...
Ma is gyönyörű napsütéses napunk volt. Ennek örömére kimentün Pesterzsébetre a Duna partjára sétálni. Ott gyönyörű macsekokat találtunk. Azokkal én órákig el tudok lenni:))) Azután irány a Tesco. Apuci rettegésében, hogy hamarosan egyedül kell majd bevásárolnia, az egész bevásárlókocsit telerakta tartós élelmiszerekkel. Rengeteg lisztet, tésztát és rizst vettünk. Persze ezeken kívül még egy csomó mindent... A végére már alig vonszoltam magam. Azért amikor hazaértünk, még megcsináltam neki a beígért sütőtökös tekercset. Ma kellett átállítani az órát. Hiába van szó csak egy óráról, ez is eléggé furcsán érintett. Nem szeretem, ha ilyen korán lemegy a nap... Már csak 9 nap...
Kiélvezzük az utolsó kettesben töltött napokat. Reggeli összebújás az ágyban, utána bőséges reggeli, azután vissza a meleg ágyacskába. Végre sikerült egy jót aludnom éjszaka. Az utóbbi egy hétben úgy gondoltam, hogy a szex ilyenkorra már tényleg nem fog kelleni, de ma mégis... Az igazi hab a tortán a közös pancsi a kádban:))) És még csak délelőtt 11 óra van:))))
A reggel ugyan elég szomorkásan indult, esett az eső és sűrű köd volt, de délutánra gyönyörű napsütéses idő lett. Két óra körül már 20 fokot mutatott a hőmérő. Akkor összekészülődtünk, és elmentünk a Kopaszi gáthoz sétálni. Olyan meleg volt, hogy a kabátomtól is megszabadultam. Nem gondoltam volna, hogy az idén még lesz ilyen nap. Tegnap óta készülök sajtos rolót sütni, de valahogy mostanáig nem sikerült, pedig a tésztát már kiolvasztottam hozzá. Talán este 8-ra lesz belőle valami... Ez már a "terhes tempó" lenne?:))) Még 11 nap...
Tegnap bekötötték az új mosógépet:) Nagyon szép és csendes. Ezzel egyidőbe végre kiderült, hogy miért kell öt percig várnunk, hogy meleg víz jöjjön a csapból. Valami elrohadt a szerkezetben, ami a folyamatos cirkulációért felelős. Újabb 15.000.-Ft, de legalább már nem hideg vízben mosogatom a kezem:)))
Most jöttem haza a harmadik CTG-ről. A szülésznővel este 7 óra volt megbeszélve. Amikor beértem a kórházba, szinte azonnal mehettem is a vizsgálatra. Nem kerültünk közelebb a szüléshez. Méhtevékenység változatlanul nincs. Babuci kicsit többet mozgott, és a szívverése is gyorsabb volt (150 - 160). A szülésznő azt tanácsolta, hogy azért hívjam fel az orvosomat, hogy tudassam vele, hogy ugyan még nincs semmi jele a szülésnek, de még megvagyok. Legközelebb kedden (október 24) este kell mennem (ha addig nem történik semmi). Még 13 nap... 
Nem is tudom, hogy mit szeretnék jobban... Szülni, vagy még így maradni két hétig. Tulajdonképpen semmi bajom nincs, csak az éjszakák szörnyűek. Soha nem volt gondom az alvással, most pedig folyamatosan felébredek, forgok jobbra-balra, de sehogy se jó. Tegnap kitaláltam, hogy sütnék egy kuglófot, de olyan igazi élesztőset (nagymamásat). Találtam is hozzá receptet a neten, és alig vártam, hogy reggel nekiállhassak. Már nyolckor a tésztával szórakoztam. Kb. délben sikerült betennem a sütőbe, mert annyiszor kellett átgyúrni, meg keleszteni. Az eredmény egész szép lett, bár majd csak este vágom fel apucinak. Dagasztás közben odatettem egy adag rizst főni. Pontosabban azt gondoltam, hogy fő. Sajnos rossz lapot sikerült bekapcsolnom, és 20 perc után is csak ázott. Ez lenne a terhesség alatti elbutulás?:) Apuci ebédidőben megvette a mosógépet, amit kiválasztottunk. Végül egy LG mellett döntöttünk. Holnap szállítják. Már azt gondoltam, hogy a baba előbb érkezik a gépnél:) Babuci dugdossa az alkatrészeit. Hol itt, hol ott bukkan fel egy kemény dudor a hasamon. Napokig a bal oldalamat támadta, szinte mindig ugyanazon a ponton. Szegénykét már csak "Furmánykának" vagy "Fúriának" neveztem, mert attól tartottam, hogy sikerül kifúrnia az oldalamat. Hivatalosan van még 14 napunk...
Lassan kezdem úgy érezni, hogy folyamatosan vasalok. Amikor azt hiszem, hogy végeztem, akkor valakitől kapok egy adag babaruhát, és kezdem újra. Nem tudom úgy eltenni őket a szekrénybe, hogy ne legyenek kimosva és kivasalva, még akkor se, ha csak fél év múlva lesz rájuk szükség. Ezek mellett ott vannak még a mi ruháink, ágyneműk, stb... A vasalódeszkát már csak úgy hívom, hogy a "nagy kék szörny", ami folyamatosan rémisztget. Mostanra annyi 56-os ruhácskát kaptam, hogy a szekrény akasztós része meg is telt velük. A többit szépen összehajtogattam, és méret szerint szétválogatva polcokra kerültek. Így egyszerűbb lesz később megtalálni a következő méretet.
A babaszoba faláról még hiányozott néhány kép, egy falióra és egy virág alakú rózsaszín lámpa, amit ugyan már hónapokkal ezelőtt megvettünk, de eddig nem tettünk fel. Ma némi unszolás hatására rászántam magam, hogy egy barkácsáruházban beszerezzük a szükséges szögeket és csavarokat. Vak vezet világtalant alapon bóklásztunk az üzletben. Végül vettünk mindkettőt, és reménykedtünk, hogy jók lesznek. Mikor hazaértünk, azonnal nekiálltunk, hogy a dolgokat a helyükre tegyük. Végül sikerrel jártunk. Minden a helyén:)))) Nagyon hangulatos fényt ad a kis lámpa. Pont arra elég, hogy az ember etessen, vagy pelenkázzon a fényénél, de még ne okozzon teljes éberséget.
Ma délután egy kicsit elmentünk nézelődni. Leginkább a mosógép vásárlás (választás) volt a cél, de egyéb üzleteket is útba ejtettünk. Először a Sugárba mentünk. Ott csak egy műszaki boltba mentünk be, de találtunk is egy AEG mosógépet (5 év garanciával), ami szimpatikus volt. Ezután megcéloztuk a Westendet. Ott találkoztunk anyuval, és onnan együtt folytattuk a sétát. Benéztünk néhány ékszer üzletbe, mert apuci akart venni a babának egy kis arany láncocskát medállal. Lánc ügyben sikerrel jártunk, de a medállal nem jutottunk közös nevezőre. Anyu minden gyereknek a családban az egy éves születésnapjára szokott venni egy láncot, és egy dobókocka vagy szív medált. Én is azt kaptam (mármint dobókocka medált) annak idején a nagypapámtól. Most egy helyen találtunk dobókockát, és anyu rögtön megvette, de azt csak egy év múlva kapja meg a babácska. Végül benéztünk a Mediaba. Ott egymás mellett láthattuk a kiválasztott AEG mosógépet (10 ezerrel drágábban), és egy LG-t, amivel már régebben szemeztünk. Mindkettő 7kg-os, és elöl nyitós (nekem az a gyengém). Szóval a kettő között kellene döntenünk, de sürgősen, ha még a szülés előtt meg szeretnénk venni. Amikor már kellően elfáradtam, akkor ettünk egy-egy szelet pizzát, majd kifizettük a bosszantó óránkénti 250.-Ft-ot a parkolásért (persze nem egy órát), és elindultunk haza. Babácska olyan erővel tuszkolta magát ide-oda egész nap, hogy az már szinte fájt. Kemény dudorok bukkantak fel a hasam különböző pontjain. Most úgy tűnik, hogy végre elfáradt. Kellemes nap volt. Végre nem egyedül töltöttem a lakásba zárva. Még 17 nap (vagy ki tudja)…
Van aki azt mondja, hogy "hú de kicsi a hasad - nekem 5 hónaposan volt ekkora", van aki azt, hogy "szép nagy pocakot növesztettél". Szerintem kisebb, mint az átlag, de mivel az UH szerint nem maradt vissza a fejlődésben a kicsikénk, izeg-mozog és jó erős szívhangja van, nincs min aggódnom:)))) Néhány héttel ezelőtt még siettettem volna a szülést, de már nem érzem olyan sürgetőnek. Türelmetlen se vagyok. Nyugodtan várom a történéseket. Azt gondoltam, hogy ilyenkorra majd pánikolni fogok, ezzel szemben semmi ilyesmit nem érzek. Mások is túlélték. Vettem málnalevél teát is, de még nem tudtam rászánni magam, hogy megkóstoljam. Undorodom az összes gyógynövényes tea szagától, de egy könnyebb szülésért esetleg lenyelem majd valahogy:))) 18 nap van hátra...
Tegnap délután újabb nagykeres partnernapon voltunk. Itt is először szakmai előadások voltak, majd habzsi-dőzsi vacsora, és azt követően a Dumaszínház előadása(Dombóvári István és Beliczai Balázs). Nagyon jól éreztük magunkat, bár én megint csak az előételig jutottam. Kezd kicsi lenni a gyomrom helye. Mostanáig nem szerettem ezt a "duma" dolgot, de most majdnem összepisiltem magam a nevetéstől. Még ki is kellett mennem közbe, nehogy tényleg megtörténjen. Arra számítottam, hogy fapofával végig fogom unatkozni az egészet, de kellemesen csalódtam. Estére jól elfáradtam, és sikerült átaludnom az éjszakát. Utálom ezt a hideget... Nyári ruhából télikabátba bújni nem túl kellemes, és nem is könnyen megoldható a mostani állapotomban. Úgy nézek ki egy kabátban, mint egy bálna. Inkább fázom még egy kicsit...