BABÁZUNK

Tegnap negyven percre kiszabadultam a lakásból. Elmentem a DM-be és a Brendonba. Igazából szoptatós teát akartam venni, de sikerült egy csomó apróságot összevásárolnom. Néhány napja a gyógyszertárban láttam egy plakátot, amin szőrállatok voltak, amiket 2 percig kell mikrózni, és akkor melegítő párnaként funkcionálnak.  Szabályosan kényszert éreztem, hogy szerezzek egyet. A szürke macit (Beddy Bear Junior Charlie-szürke Melegíthető-Plüssmackó) választottam. Nagyon puha és levendula illata van. Ez lesz nyuszkó első karácsonyi ajándéka.

Mióta megszületett nyuszkó, önszántunkból másodszor hagytuk el a lakást. A harmadik alkalom a kórház volt. Tegnap (november 29) jártunk másodszor anyuéknál. Délelőtt szépen megetettem nyuszikát, majd beöltöztettük és elindultunk. Miután ráadtuk a kabátot elaludt, és csak anyuéknál ébredt föl, amikor kicsomagoltuk. Akkor is csak nézelődött a gyönyörű nagy szemeivel. Amikor megkapta a kispárnáját, vissza is aludt. Még a konyhába is magunkkal vittük az ebédhez. Kettő körül nyöszizett kicsit éhségében. Pelenkázás és etetés. Újabb hosszas nézelődés következett. Négy körül elindultunk haza. Most is aluka volt a kocsiban, sőt, itthon még ki is tudtam teregetni, és fertőtleníthettem a cumisüvegeket, mire felébredt. Szóval most is egy tündér volt. Ha katalógusból választhattam volna ki a születendő babámat, akkor is Őt választottam volna. Pont olyan, amilyenre vágytam. Egy kedves kismacska:))))

A testvérem három hónapja bérel egy „ipari tehénfejő” készüléket. Mivel ezzel se lett teje, és még van néhány nap a bérlet lejártáig, ezért odaadta nekem, hogy próbáljam ki. Nem túl barátságos darab. Úgy szív, mint egy ipari porszívó, viszont cseppet sem fáradtságos a használata. Az ember csak a mellére nyomja a tölcsért, és az magától szívogatja. Az túlzás, hogy minden szoptatás után használom, de igyekszem ezzel is növelni a tejmennyiséget. Szedek homeopátiás bogyókat, és iszom az úgynevezett piros teát is. Szóval dolgozom az ügyön. Nyuszókám óramű pontossággal három óránként követeli a jussát. Alkalmanként 60-70-et eszik. A többi időben nagyjából alszik, vagy békésen nézelődik. Ha végképp elunja magát, akkor egy kispárnára fektetjük, és úgy ringatjuk kézben. Ezt még a kórházban szokta meg, amikor infúziót kapott. Ezzel próbáltam számára kellemesebbé tenni azokat az órákat.

Hétfő óta nincs kaki. Mindenki mást tanácsol. Van, aki a fenékben való hőmérő forgatásra esküszik, és van, aki a cukros kamillát ajánlja. Most vettem a bébinek egy szuper digitális flexibilis hőmérőt, ami követi a mozgolódását. Amint hazaértem, ki is próbáltuk. Semmi hatása. Most következik majd etetés előtt a kamilla. Kíváncsi leszek, hogy megissza-e. A kórházban azt mondták, hogy az se probléma, ha egy héten csak egyszer kakil, mert az azt jelenti, hogy jól hasznosul, amit elfogyaszt…

Sajnos a kórházi tartózkodás megtette a magáét. A stressz és a kimerültség hatására már a bent töltött idő végén kezdett fogyni a tej. Az utolsó napon már kiegészítést kellett adni, és ez mostanra is így maradt. Körülbelül a szükséglet felét tudja fedezni a tej. Ez eléggé elszomorít, mert én kizárólag szoptatni szerettem volna. Olyan jó érzés, amikor rajtam nyammog a kismacskám. Mellesleg így minden szopi előtt és után mérni kell, hogy tudjam, hogy mennyi tápszert adjak. Macerás egy dolog ez… Remélem, hogy vissza tudunk majd térni a „csak tej” verzióhoz.

Csütörtökön (november 19.) este már folyamatosan riasztott a légzésfigyelő. Az előtte való napokban is csipogott, de mostanra teljesen bepánikoltam tőle. A légzésfigyelős oktatáson említették, hogy van egy úgynevezett alváslabor, ahol meg tudják nézni, hogy van-e a gyereknek légzéskimaradása. Felhívtuk telefonon, és ott azt mondták, hogy azonnal vigyük be a kórházba a babát. Ilyen alváslaboros vizsgálatot csak egy hónapos kortól lehet végezni. A kórházban azonnal megvizsgálták, majd felküldtek minket a belgyógyászatra. Ott is újra vizsgálták. Vért, vizeletet, köldökváladék mintát vettek, és leméricskélték. A kézfejébe betettek egy tűt, hogy ezután ne kelljen többet megszúrni, és azt bent is hagyták. Ezután egy szobába kerültünk. Az anya maradhat a gyerek mellett. Ha ágyat is akar magának, akkor az éjszakánként háromezer forint. Ez a bizonyos ágy egy kinyitható fotel… Szóval igazán kényelmes… Az első éjszak a kórházi légzésfigyelőt tették az ágyba, a lepedő alá. Semmiféle riasztás nem volt. Nálunk otthon a matrac alatt volt a figyelő. Azt mondták, hogy amíg ilyen pici a baba, addig a matrac alatt nem érzékeli a légvételét. Szörnyű éjszaka volt. Semmit nem aludtunk. Másnap bevittük a saját légzésfigyelőnket, és az maradt végig az ágyban. Néhány 9 másodperces becsippanástól eltekintve semmit nem csinált. Ezzel a dologgal nem is törődött többet senki. Viszont a laborból visszaérkeztek az eredmények, és elég magas hemoglobin és bilirubin szintet mutattak. Nyuszikánk besárgult. Újabb vérvételek következtek. Egyéb vizsgálatként egy koponya és hasi ultrahangot csináltak. Teljesen rendben találták, és kiadtak egy igazolást, hogy az egy hónapos korban kötelező vizsgálatra már nem is kell mennünk. Minden nap másik orvos volt. Komolyan egyik se foglalkozott velünk. Hitegettek minden nap, hogy mehetünk haza. Babácska hosszú órákon keresztül kapott infúziót (sóoldatot) és C vitamint. Ezzel hígították a vérét, hogy gyorsabban javuljon a sárgasága. Harmadik este megemlítettem egy doktornőnek, hogy én 0 Rh negatív vagyok és a babánk 0 Rh pozitív. Akkor legyintett rá, de másnap hirtelen elkezdtek nagy érdeklődést tanúsítani a dolog iránt. Újabb vérvételek következtek mindkettőnknek. A vérellátóba küldték a mintákat. Nyuszinak tönkretették a vénáit. A végén már a fejéből vettek vért. A sárgaság szépen javult az infúziótól. Vasárnapra már a referencia tartományon belül voltak az értékek, de így se mehettünk haza. Hétfőn (november 23) reggel jött a főorvos és mondta, hogy kettő körül elenged minket, de még várjuk meg a vérellátóból érkező eredményeket. És csak vártunk és vártunk. Este lett, mire végre leereszkedett hozzánk a doktornő, és tájékoztatott az eredményekről. Kiderült, hogy én ugyan kaptam ellenanyagot a szülés után a vércsoport összeférhetetlenség miatt, ha netán valahogy babuci vére belém került volna, de valamiféle hiba következtében, az én vérem került az ő keringésébe. Arra gondolok, hogy a köldökzsinór elvágásakor történhetett a hiba. Ezen kívül kiderült még, hogy az én véremnek speciális alcsoportja van, ami nagyon ritka, és ezért csak speciális vért kaphatok, ha valaha szükségem lenne transzfúzióra. Ezek soha nem derültek volna ki, ha a légzés miatt nem megyünk be a kórházba. Se a védőnő, se a gyerekorvos nem vette észre a sárgaságot. Akár idegrendszeri károsodást is okozhatott volna. Pokoli napok voltak. Remélem, hogy Orchideácskánk nem fog emlékezni semmire. Én soha nem fogom tudni elfelejteni. Már itthon vagyunk. Kipihentük magunkat. Az éjszakánk is a legnagyobb nyugalomban telt. Ettünk és aludtunk. Végre újra hármasban:)

Tegnap nálunk járt a gyerekorvos. Megnézegette és megvizsgálta babucit. Mindent a legnagyobb rendben talált. A köldökét tovább kell ápolni alkohollal és hintőporral. A hét végére már fürdethetjük rendesen nyuszókát.

Na nem a baba… csak a köldökcsonk. Tegnap (november 16.) este fürdetéshez készülődtünk. Amikor kicsomagoltam nyuszómuszót, egyszercsak valami a földre esett. Lenéztem, és a csonk volt. 6 naposan kicsit korainak tűnik. Meg is ijedtem rendesen. Igazából teljesen száraz volt. Remélem, hogy semmi gond nem lesz belőle. Lehet, hogy nálunk a szülés beindulásán kívül minden ilyen gyorsan megy. Ma azért megmutatjuk a gyerekorvosnak… Már várom, hogy rendesen fürdethessük, kicsit jobban a vízbe meríthessük. Úgy tűnik, hogy szereti a vizecskét.

Három napja vagyunk itthon. Eddig igazán élvezemJ Babácska egy tünemény. Ha néha sír is, azonnal abbahagyja, ha cicit kap. Órák hosszat tudom nézegetni. Simogatom a kis puha hajacskáját, és naponta százszor szerelmet vallok neki. Én voltam az, aki leginkább ellenezte az együtt alvást, és most mégis magam mellé veszem az ágyba és úgy alszunk el. Szépen gyógyul az a bizonyos alsó fertály. Már elég egy kis betétecske is, hogy felfogja amit fel kell. Az igazi méretes darabokra csak az első két kórházi napon volt szükségem, azt követően egyre kisebbeket tudtam használni. Azért remélem, hogy hat hétig nem lesz szükségem ilyesmire. A szoptatás is megyeget. Az első perctől kezdve örömmel fogadja, sőt követeli a tejecskét. Szeretném csak ezzel táplálni babucit. Attól se esnék kétségbe, ha pótlást kéne adni, de sokkal jobb lenne csak szoptatni. Ma volt itt a védőnő. Nem is igazán értem, hogy mi a dolga. Semmi olyat nem csinált vagy mondott, amit eddig nem tudtam. Az anyósom szerint még pénzt is kellett volna adnunk neki. Én ugyan nem fogok olyan dologért fizetni, ami kötelező, és mindenkinek jár. Sőt, inkább tehernek érzem, hogy egy idegent engedjek fölöslegesen a lakásunkba. Hetente szeretne meglátogatni. Azt hiszem, hogy ezt nem fogjuk igényelni. Holnap jön a gyerekorvos. Tudomásom szerint az első két vizit ingyenes, és csak az azt követőekért szoktak „hálapénzt” kérni. Talán több értelme lesz a látogatásának, mint a mainak volt. Még egy hét se telt el a szülés óta, és már azt mondom, hogy jöhetne a következő baba. Persze ha nem múltam volna még 35. ..

Kedden (2009.11.10.) délután elmentünk a KIKA-ba, csak azért, hogy kimozduljunk valahová. Egy kis nézelődés után már éreztem, hogy valami történik. Fájdalomnak még nem nevezném az érzést, de furább volt minden eddiginél. Amikor kijöttünk, apuci még ment volna a Tescoba, de én már inkább haza akartam jönni. Nem éreztem igazán jól magam. Itthon már jobban voltam. Éjjel 1 körül tényleges fájásra ébredtem, ami rövid időn belül 10 percesre rendeződött. Egy percet se aludtam éjszaka. Apucit reggel 6-kor ébresztettem, hogy ideje lenne indulni, mert már 7 perc körül vannak. Se magzatvíz, se nyákdugó nem távozott. Szépen megfürödtem, összepakoltam a cuccaimat, mert érezte, hogy haza már csak kettőben jövünk.

Eleinte elég nehezen mozogtam a fájdalmak miatt, de apuci mindenben segített. Etetgetett, itatgatott, odaadta a babát szoptatni. Szóval szépen gondoskodott rólunk. Pont így képzeltem a kórházban töltött napokat. Végül 3 nap lett belőle. Szombat délelőtt haza is jöhettünk. Én már előző nap megkaptam a zárójelentésemet, de babácskáét csak reggel készítették el a csecsemősök. Előtte még megkapta a kötelező oltást, és vettek egy kis vért a sarkából (veleszületett anyagcsere betegségek szűrése céljából). Az orvosom a reggeli vizitnél mondta, hogy távozás előtt még megvizsgálna. Nem találtam túl vonzónak az ötletet, hogy az amúgy is fájó területet piszkálja, de azért beadtam a derekamat. Mindent teljesen rendben talált. A méhszáj már záródik. A méh 3 ujjnyival a köldök alatt. És nem mellesleg eltávolította a varratokat is, ezért nem kell megvárni, hogy felszívódjanak. Az orvos és a szülésznő is megkapta az őt illető honoráriumot. Ezzel befejeződött a kórházi tartózkodásunk. Elkezdődhetett az életünk hármasban:))))

2009.11.11-én 13:30-kor megszületett kislányunk Orchidea. 3300g-al és 52 cm-el, természetes úton, 2 óra alatt:) Ma már itthon vagyunk. És csak Őt imádjuk álló nap:)

A szülés története később...

Szóval felhívtam az orvosomat. Szerinte ma kellett volna hozzá mennem… Ezek szerint kissé félreértettem. Így a holnap délelőttnél maradtunk. Ismét lesz egy CTG, egy ultrahang (flowmetria), és egy bizonyára elég kellemetlen vizsgálat, az amnioscopia. Tegnap olvasgattam róla a neten, és sok orvos már szükségtelennek tartja. A doki szerint semmiféle fájdalommal nem fog járni, hiszen nyitott a méhszáj… Ha mindent rendben talál, akkor szombaton újra csinálja a vizsgálatokat, és ha szükség lesz rá, akkor megindítja a szülést, vagy tárgyalunk a „hogyan továbbról”.

Jó napom volt ma… Teli új reményekkel… Egész nap tevékenyebb voltam, mint az utóbbi időben bármikor. Még vasaltam is:)))

Sose gondoltam volna, hogy a kiírt időpont után se akar megszületni nyuszóka. Valamiért nagyon ragaszkodik hozzám. Csak dugdossa magát, de nem lefelé. Azt hiszi, ha csinosítgatja a lakást, akkor nem kell költöznie. Egyik nap a jobb oldalon teszi, másik nap a baloldalon. Nem tudom eldönteni, hogy mi lenne a jobb. Ha addig zaklatnám az orvosomat, amíg kiveszi császárral, vagy hagynám, hogy kísérletezzenek velem. Lehet kis adag oxitocin infúzióval próbálkozni, de nem biztos, hogy hatásos lesz. Nagyobb dózist nem adhatnak, mert az károsíthatja a babát. Előre vetítettek egy olyan vizsgálatot is, amikor valamiféle műszert vezetnek fel a magzatburokig, hogy megnézzék a magzatvíz színét. Hát ezért se rajonganék. Lehet, hogy inkább még lapítok pár napig… és kerülöm a kórházat…

Megbeszéltem bébikével, hogy ma este szeretnék átmenni anyuékhoz Márton napi vacsorára. Két esélyes volt a dolog, de ma is a bent maradás mellett döntött. A délelőttöt otthoni szöttyögésssel töltöttem. Ebéd után még el is aludtam. Apuci mákos palacsintája megtette a hatását. Három körül feltápászkodtam, mert a vacsora előtt még jelenésem volt a kórházban. Elméletileg csak egy CTG lett volna, de másként alakult. Egy szülésznő megcsinálta a CTG-t, majd a kezembe nyomta, hogy írassam alá egy ügyeletes orvossal. Amikor megnézte, azt mondta, hogy tökéletes, de azért csináljunk egy ultrahangot is. Az ultrahang lényege a flowmetria volt. Nagy meglepetésemre új ultrahang gép volt a vizsgálóban. A régiről szörnyű emlékeim voltak. A fejet úgy kellett a hasamra nyomni, hogy majdnem kijött a hátamon. Ez sokkal kellemesebb volt. Az ügyeletes orvos végtelenül szimpatikus volt. Nagyon alaposan csinálta a vizsgálatot. Azt se bántam volna, ha nála kell szülnöm. Ennek a vizsgálatnak is tökéletes lett az eredménye. Megtudtam, hogy egy hét túlhordás után befektetik az embert a kórházba. Ezt eddig még senki nem említette… Eléggé utálnám a dolgot…

Nem, még mindig nem szülök… Változatlanul semmi jele annak, hogy babácskám különálló életre vágyna. Izeg-mozog… Ha oldalt a bordám alatt lenne valamiféle kijárat, akkor már megtalálta volna, de a lentihez nem vonzódik.

A délelőtt némi takarítással telt, amit én többnyire csak felügyeltem, mert apuci csinálta. Délben elindultunk a kórházba egy újabb CTG-re. Persze semmi változást nem mutatott. Azután irány haza anyuékhoz, hogy felfaljuk a már két napja megkívánt disznótorost. Nagyon fincsi volt. 2-re volt időpontom a gumisnál, hogy még a szülés előtt télire cseréljem a gumikat. Tegnap este mondtam babácskának, hogy jó lenne, ha ezt még megvárná, mert ki tudja, hogy mikor lesz legközelebb szabad időpont. Apu ezt is úgy könyörögte ki nekem egy héttel ezelőtt. Majdnem megfagytam a kis papírtalpú cipőmben és a vékony kabátomban. Valahogy nem gondoltam át, hogy az utcán kell várakoznom fél órán keresztül. Szóval ezzel is végeztünk. Már tényleg jöhetnél kicsikém!!!

Az én legnagyobb álmom már valóra vált. Pillanatnyilag egy kis albérlővel a pocakomban élek, akinek két nappal ezelőtt meg kellett volna születnie.

Tegnap estére beletörődtem abba, hogy babácska tényleg várat még magára. Ma reggelre újra a régi önmagam voltam. Kedvem volt tevékenykedni. Mosás, pakolászás… Apuci tegnap és tegnapelőtt nagyon kedves volt hozzám. Végre kezdi átérezni, hogy nem lesz sétagalopp a szülés, és gyakorlatilag ő csak nézője lesz a dolgoknak. Ezt meg kell jutalmaznom valami sütikével. Elkövettem a hibát, hogy megemlítettem neki, azóta folyamatosan kérdezgeti, hogy mit is fog kapni:)))

Úgy döntöttek az okosok, hogy még maradjunk egy darabig egyben… Fél 11 körül értünk a kórházba. A szülésznő telefonált, hogy végeztem-e már, mire mondtam neki, hogy még csak most várok a liftre. Igazán figyelmes tőle, hogy nem felejtett el érdeklődni. Az orvos kicsit kevesebb érdeklődést mutatott irántam. Először megcsinálták a CTG-t (jó fél óra várakozás után), majd egy belső vizsgálat következett. Ilyet még nem éreztem. Szerintem a könyöke is bennem volt. A végeredmény, egy újnyira kitágult méhszáj. És az ítélet, hogy valószínűtlen, hogy mostanában szülni fogok. Ez elég viccesen hangzik… Mellesleg a doki közölte, hogy a hétvége egyik napján szabadságon lesz, de nem mondta meg melyiken, nehogy pont ezért akkor szüljek. Elég beteges elmélet. Azt ajánlotta, hogy élvezzem még ezt a néhány szabad napot… A kocsiból felhívtam a szülésznőt, és elmondtam neki a dolgokat. Ő teljesen boldog volt a táguló méhszájtól. Szerinte ez nagyon jó hír, hogy fájás nélkül is tágul:))) Megemlítette, hogy ilyen vizsgálatok után némi vérzés előfordulhat, ne essek pánikba. Szóval ennyi történt a kiírt napon…