BABÁZUNK

Elég sűrű napunk volt. Reggel, még mielőtt Nyafikánk felébredt volna, gyorsan megmostam a hajamat (az én esetemben ez minimum egy órás tortúra). Azután következett a reggeli etetés. Délre az anyósomék vártak ebédre. Persze pont arra az időre esett volna a következő etetés. Mivel én nem szeretek senkit megvárakoztatni, ezért inkább szegény babámat tömtem meg előbb. Az ebéd nagyon kellemesre sikeredett. Az apósom istenien főz. Babuci az egészet sikeresen átaludta a kezünkben. A délután kicsit kevésbé volt jó. Megbeszéltük, hogy fél 4-kor lesz az ajándékozás, mert 6-ra az én szüleimhez vagyunk hivatalosak. A párom testvére megpróbált betartani nekünk, mert eddig nem kellett senkihez alkalmazkodnia. Fogták magukat, és lefeküdtek aludni, és csak háromnegyed 5-kor kerültek elő. Én 5-kor akartam elindulni. Szegény anyósom rengeteget készült. A fa alatt sok-sok becsomagolt ajándék várta a gyerekeket. Öt perc alatt kellett letépnem mindenről a csomagolást. Jóformán megnézni se volt időm, hogy miket kaptunk. Azután gyorsan összekaptuk magunkat. Még a ruhámat is sikerült itthon hagynom a nagy rohanásban. Anyuéknál is hatalmas fa, és a szokásos ajándék halom várt minket. Az estét a testvérem négyhónaposa tette érdekessé. Két órán keresztül üvöltött, míg az apja végül hazavitte. Órákon keresztül bontogattuk a csomagokat, majd utána elfogyasztottuk a szokásos karácsonyi menüt. Halászlé, rántott hal, krumpli, majonéz, és egy halom sütemény. Ami mindig tökéletes (ez anyunak szól). Nyuszóka ezt is átaludta. Éjfélre értünk haza. Még egy gyors etetésre futotta, és bezuhantunk az ágyba. Most volt először igazi kislánynak öltöztetve. Rózsaszín szoknyácskát adtam rá harisnyával. Tündéri volt:) Ő a legszebb ajándék:)

A mai nappal (december 23) betöltöttük a hat hetet. Orchideácskánk továbbra is gyönyörű és kedves. Szépen szopizik. Az utóbbi napokban egy kicsivel több tejem lett, de nem tudom, hogy mi lehet az oka. Bármit megteszek (megeszek és megiszok) azért, hogy őt legalább három hónapig szoptathassam. Egyre többet mosolyog, és ezek a mosolyok már nekem szólnak, és nem akaratlanok. Ma reggel akkorát kakilt mialatt én zuhanyoztam, hogy apuci behozta mosásra a fürdőbe. Mivel amúgy is a kádban voltam, ezért inkább magamhoz vettem, az ölembe tettem, és úgy mosogattam le róla a kakit. Nagyon élvezte. Mostanában kellene felkeresnem a nőgyógyászt is. Igazából nem merek elmenni hozzá, mert egy csomó H1N1-es terhest kezelnek abban a kórházban, ahol szültem, és valószínűleg ő is részt vesz a kezelésükben. Talán januárra összeszedem a bátorságomat…

Így altatja magát az éjszakai etetés után:)

Újabb tejcsináló praktikát próbálok ki ma. Rántott levest csináltam. Még a szaga is undorító, de azt mondják az okosok, hogy sok teje lesz tőle az embernek. Apucival abban maradtunk, hogy szolidalitásból ő is eszik majd belőle. Jelenleg szedem a kapszulát, iszom a teát, és szopogatok homeopátiás bogyókat. Nem aprózom el:)))) Még a madártejről hallottam jókat, de a tej miatt nem biztos, hogy tetszene Nyafikámnak.

Nyafika tegnap este, életében először nyúlt egy játékért:) Mindkét kezével megfogta, a szájához húzta, és nyalizni kezdte:)

Bár egy kicsit később, mint az esemény lezajlott, de kaptam egy szép ajándékot, a legszebb ajándékért. Apuci Orchideácskánk születése alkalmából megajándékozott egy tenyésztett gyöngy nyaklánccal. Erről mindig az a nap fog eszembe jutni (és talán nem csak nekem).

Tegnap (december 19.) délelőtt elmentem anyuékhoz Nyafival. Szépen megebédeltem, majd beraktam Nyafikát az ottani ágyacskájába (mert ugye olyan is van neki). Ott szépen elaltatta magát, amíg én az ismerőseimmel beszélgettem telefonon. A redőny le volt húzva, ezért nem vettem észre, hogy elkezdett esni a hó. Fél 3-kor pelenkázni akartam nyuszót, de a cucc a másik szobában volt. Kinéztem az ablakon, és szakadt a hó. Még egy gyors etetésre futotta, azután összekaptam magamat, és elindultunk haza. Először egy jó kis hótakarítás várt a kocsiról. A mínusz 7 fokról már nem is beszélek. Már alig tudtam felmenni a hegyi úton. Egy órát tartott, mire lejutottam a Moszkva térre. Másik egy óra volt, mire elértem a Lágymányosi hidat. A kocsik tömött sorokban, lépésben haladtak. A Lurdy háznál eltört az ablaktörlőm (nem a lapát, hanem valami, ami mozgatja)… Na ez volt a nap fénypontja. Szakadó hó… tömött kocsisorok… 5 hetes gyerek a kocsiban… farkasordító hideg… és egy használhatatlan ablaktörlő… Ennél többre ki vágyna. Pont sikerült még beállnom egy benzinkúthoz, mielőtt végleg beborította volna az ablakot a hó. Telefon apucinak… Újabb egy óra várakozás a kocsiban… Nyafika jelezte, hogy éhes. Gyorsan kihámoztam a hordozóból és megszoptattam. Azonnal meg is nyugodott. Milyen jó, hogy tud „belőlem enni”. Különben sírhatott volna egy darabig… Mikor apuci megérkezett, átraktuk Nyuszót a másik autóba, és elindultunk haza. Az én kocsim maradt a kútnál. Egy igaz „jókislányunk” van. Őt még ez a rémes tortúra se hozta ki a béketűrésből. Otthon pancsiztunk, ettünk, és szépen átaludtuk az éjszakát. Reggel megkértük az anyósomat, hogy vigyázzon a bébire, és visszamentünk a kocsiért. Gond nélkül hazahoztam. Most a garázsban olvadozik. Remélem, hogy karácsonyig meg tudom javíttatni…

Ez lesz a második közös karácsonyunk apucival. Tavaly azt mondtam, hogy ha gyerekünk lesz, akkor nem lehet mű a karácsonyfa. Ő eddig mindig azt állított. Az idén már hármacskán vagyunk, ezzel kiérdemelve az igazi illatos fenyőt. Apuci két napja vett is egy gyönyörű darabot, és még este be is állította a talpba a nappali közepén. Ez veszekedésbe torkollott. Szerinte (hülye amerikai szokás szerint) már 24-e előtt fel kell díszíteni a fát. Számomra ez illúzióromboló. Az én családomban nem volt ez divat. Most két napig kerülgettük a csupasz fát. Ma reggel megsajnáltam szegényt (mármint a fát), és mondtam, hogy akkor díszítsük fel, ne úgy kókadjon el, hogy még díszt se látott. Nyafinak még nem számít, de jövőre már nem engedek a dologból. Kizárólag 24-én állítunk fát, és Nyafka csak akkor láthatja, ha megszólal a csengettyű. Remélem ő is úgy fogja szeretni ezt az ünnepet, ahogy én. Sajnos most nem tudtam úgy ajándékokat vásárolni, mint máskor szoktam, de azt hiszem, hogy a legnagyobb ajándékot mi már megkaptuk november 11-én. Majd átkötjük egy masnival, és betesszük a fa alá:)))

Ma öt hetes… és olyan jó azt mondani neki, hogy édes kislányom. A legjobb baba, akit kívánhatnék. Nagyon ritkán sír... könnyen és sokat alszik… ha ébren van, érdeklődően nézelődik, követ minket a szemével… kedves kis hangokat hallat… és ma teli szájjal vigyorgott a melegítős macira:)))) Imádom:)

Bolond szülőkről írtam már, de most a higiéniát nem ismerő idióta apáról lesz szó. Ugyebár az anyósom kierőszakolta, hogy a mosógépet a mosókonyhába (két emelettel lejjebb) tegyük. Nekem kell le-föl rohangálnom a ruha kupacokkal. Na nem azért, mintha nem lenne hely a kétszintes lakásban, csak az anyósom attól retteg, hogy leázik a mosógéptől az ő lakásuk, vagy esetleg zavarja őket a hangja. Szóval tegnap délután jól megtömtem a gépet bébi cuccokkal. Kedves apukának mondtam, hogy hozza fel, ha kész. Erre este 8 körül kerített sort. (már órák óta kész volt) Az egész kupacot becsomagolta a gyerek fürdőlepedőjébe, mert lavórt ugyebár nem vitt le. A kérdés az, hogy, hogy lehet úgy összecsomagolni a cuccot, hogy a fürdőlepedőt ne tegyük le valahová. Én azt gondolom, hogy szépen kiterítette a mosógép elé a földre, és belepakolt. Persze tagadja. A mosókonyhába mindenki bejár a cipőjével. Ezzel a törölközővel kéne nekem a gyereket törölgetnem fürdés után. És akkor még megkérdezi, hogy miért vagyok felháborodva???? Mert egy lusta mocskos disznó!!! Ezen ugyebár jól összevesztünk. Éjjel le se szarta a gyerekét, hanem végig aludt. Nekem kellett pelenkát cserélnem, méregetnem, szoptatnom és tápszereznem is (persze 3 óránként)… és ezután büfiztetni és altatni. Még most is az ágyban pihenget (fél 9). Én pedig lecipelhettem a ruhákat, hogy újra mossam, mert még ki is borította őket a nappaliban a földre… Szóval egy idiótával vagyok összezárva. És néhány napig biztos így is marad, mert leesett az első hó. Egyedül világgá is mennék, de Nyafikát nem merem betenni az autóba…

Amikor a bejegyzést írtam, még nem is láttam, hogy éjjel szétszórta a ruhákat a nappaliban... Tényleg meg van kattanva...

Sajnos nincs annyi tejem, mint kéne, ezért kénytelen vagyok kiegészítést adni. Már több dologgal próbálkoztam, de 60-nál valahogy soha nem lett több. Ittam különböző teákat, szedtem homeopátiás bogyókat… Most egy másik blogon olvastam a Motherlove MORE MILK PLUS kapszuláról. Tegnap el is mentem, hogy vegyek egy dobozzal. Hát nem olcsó mulatság. A 60 darabos 6.000.-Ft-ba kerül, és 4x1-et kell belőle szedni naponta. Gusztustalan a szaga is, és ami utána „visszajön”, arról ne is beszéljünk. Olyan, mintha egy rohadó szénabálát nyeltem volna le. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy bármit megtennék, hogy Nyafikának ne kelljen tápszert kapnia. Pár nap alatt majd kiderül, hogy ez is csak egy átverés-e…

Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, hogy a tegnapi nappal véget ért az úgynevezett tisztulási folyamat, és elállt a gátseb vérzése is. Tegnap már semmi sem volt a betéten. Attól tartottam, hogy a hat hetes vizit előtt is fel kell keresnem az orvost, de ezek szerint nem lesz rá szükség. Azért a szex még nem jut eszembe, de az ülő fürdő annál inkább:)))

Ma lett egy hónapos az én kis gyönyörűségem. Volt ebben a hónapban sok szép napunk, de akadt köztük rémes (a kórház) is. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire lehet imádni egy babát. Lesem minden mozdulatát és lélegzetvételét. Ahogy telnek a napok, egyre nyitottabb a világra. Egyre többet van ébren, és csak úgy nézelődik. Nem sírós baba. Amikor felébred, akkor is inkább csak nyögdécseléssel adja tudtunkra, hogy figyeljünk rá. Ez csak olyan nyafogás féle, ezért neveztük el Nyafinak. Tegnap megtanítottam arra, hogy hogyan dugja ki a nyelvecskéjét. Ha én kidugom, akkor utánozza. Öröm vele minden perc.

Nagyon szerettem volna elmenni babamasszázs tanfolyamra, de a H1N1 miatt nem merek elmenni sehová Nyafócával. Most kaptam kölcsön egy könyvet, és megpróbálom az alapján masszírozni babácskát. Úgy gondolom, hogy fejezetenként fogok haladni. Ma elolvastam a talp és a láb masszírozását, és délután már ki is próbáltuk. Betettem egy relax CD-t, jól befűtöttem a szobát, levetkőztettem a bébit, és olajat öntöttem a tenyerembe. Először nem igazán értette, hogy mi is fog történni, de az első néhány simi után végtelenül elégedett lett az arcocskája. Fél órán keresztül dögönyöztem a könyvben leírtak alapján. Végig a szemembe nézett a nagy kék szemeivel. A cumiját már az elején kiköpte. A végére teljesen ellazult. Gyorsan felöltöztettem, kézbe vettem, és álomba ringattam. Így aludt egészen a következő etetésig. Eddig hiányoltuk a kakiját. Eleinte három naponta kakilt, azután naponta, és mára elértük a napi négyet (és még csak délután van).

Szegény kis Orchideánknak két bolond szülő jutott. Minden nap kihasználjuk azokat a pillanatokat, amikor nyuszókának jó a kedve, és azonnal fényképezőgépet ragadunk, hogy megörökítsük. A nappaliban különböző pokrócok és plüssfigurák várják, hogy sorra kerüljenek. Természetesen vakut nem használunk, de van helyette profi reflektor, mint egy műteremben. Kicsikénk lassan pózolni is fog:))) Amikor elunja a dolgot, és sírni kezdene, akkor az első szájtátásnál belőjük neki a cumit, és így folytathatjuk tovább a fotózást:)))

Ma délután nálunk járt a Mikulás, és Nyafikának hozott sok szép ajándékot. Nyafika kitartóan nézegette a látogatókat, és ő is felvette a miki sapit:)

Nyafika ma délután addig siránkozott a bölcsőjében, amíg magam mellé nem vettem az ágyba. Azt gondoltam, hogy majd ha elalszik, akkor visszateszem. Olyan édesre sikerült ez a produkciója, hogy nem volt szívem kiebrudalni a paplan alól. Én az oldalamon feküdtem, ő pedig szintén oldalra fordulva, szorosan velem szemben. És persze azonnal elaludt. Két órán keresztül durmolt így, én pedig csak gyönyörködtem benne és simogattam. Jó lett volna így elaludni, de mióta a légzésfigyelő sokszor beriasztott, azóta nem merek mellette aludni, csak ha a bölcsőben van… Míg nem kerültünk kórházba, addig rendszeresen szoptattam fekve, és volt, hogy mindketten elaludtunk közben. Mikor felébredtem (akár órák múlva), akkor is még ott cumizgatott:)))

Elég nagy fejfájást okozott, hogy milyen sapkát adjak Nyafira, ha ki akarom vinni. Egy vékony kis pamut sapkánk van, ami pillanatnyilag jó a fejecskéjére. Olyan rengeteg van, ami később majd jó lesz, de ilyen kicsivel valahogy nem készültünk. Anyósom ma reggel megsajnált minket, és délutánra horgolt egy gyönyörű kis fejfedőt. Nagyon jól áll Nyafkának:)))

Ma (december 1.) vettük észre, hogy Nyafikánk követ minket a gyönyörű szemecskéivel. Forgatja a fejecskéjét, és nézegeti apát és anyát. Imádom ahogy rám nézJ Ezzel bármikor le tud venni a lábamrólJ Fontos neki, hogy a látóterében legyünk, különben nyafizik. Mondjuk ilyen ritkán fordul elő, mert 5 méternél messzebb nem megyek…