BABÁZUNK

Pénteken (február 5) délután kimentünk a Városligetbe a Mangalica fesztiválra. Tavaly is voltunk, de akkor még csak kettesben. Mancsika még csak egy kéjes gondolat se volt. Azt reméltem, hogy legalább itt tudunk egy jót babakocsizni, de elég nehézkesre sikeredett. Akkora volt a hó, hogy a kerék folyton elakadt benne, de azért több mint egy órát küzdöttünk hősiesen. Fura, hogy egy ilyen rendezvény miatt se rendelnek oda néhány hómunkást. Azért jól éreztük magunkat. Voltak kis és nagy mangalicák (élő), és rengetek mangalicából készült dolog. A legfurább talán a töpörtyűvel töltött csokoládé volt (900.-Ft/tábla). Meg lehetett kóstolni, de én a csokin kívül semmit nem éreztem. Nyafika szépen átaludta az egész programot.

Anyutól a névnapomra egy képet kaptam, illetve kapni fogok, ami babácska kezét és lábát örökíti meg 3D-ben. Tegnap délután elmentünk, hogy levetessük a mintát. Mondhatom nagyobb sírással járt, mint az oltás, pedig csak langyos gyurmába nyomták a mancsocskáját és a talpacskáját. Lesz rajta egy táblácska is, amire a baba nevét, vagy becenevét szokták ráírni. Kérdezték, hogy mit szeretnék ráíratni. Hát… ezen bizony el kellett gondolkodnom… Orchidea (bár én így anyakönyveztettem, de még soha nem hívtam így), vagy a különböző becenevei (Nyafi, Nyafka, Nyali, Szopinyúl, Mancsi, Vámpiranha, Macskanő és még sorolhatnám…). Végül az Orchideácska név került rá, és az, hogy három hónapos korában készült. Természetesen rózsaszín keretbe tetettem. Milyen jó lesz erre majd rápillantani pár év múlva, és felidézni ezt a tündéri pici kort. Ennél szerelmesebb már nem tudok lenni:)

http://www.babychino.hu/

Már rengeteg dolgot kipróbáltam, hogy mitől lehetne több tej, de igazán semmi nem vált be. Szedtem kapszulát, és homeopátiás bogyót. Ittam több féle szoptatós teát, de semmi nem változott. Viszont most váratlan felfedezést tettem. Ilyenkor télen szeretek gyümölcsös teákat inni. Próbaként a Tescoban vettem egy csipkebogyó teát, és azt ittam reggelihez és vacsorához. És láss csodát… utána mindig több lett a tej. Már előfordul, hogy egy-egy etetésnél nem kell tápszert adnom. Mancsika naponta hatszor eszik 120-at, és így is csak 4800g a súlya. Egészséges és boldog baba. Nagyon ritkán sír. A gyerekorvos szerint már hat kilónak kéne lennie. Még az ő kedvéért se fogom tönkretenni a kis gyomrát. Mindenki másként nő és hízik. Így van ez a felnőttekkel is. Ha sokat kekeckedik az orvos, akkor keresünk egy másikat…

Ma (február 1.) tartottuk meg anyuéknál az elmaradt névnapomat. Ebédre mentünk. Anyu isteni ebédet rittyentett. Volt tárkonyos leves, sajttal-sonkával töltött tekert hús, répás rizs, és joghurt torta. Végül a szeptemberre tervezett csoki szökőkutat is beüzemeltük. Mindenféle aszalt gyümölcsöket, babapiskótát és banánt mártogattunk bele. Nyakig csokis volt az egész család. Nyafikám most is hozta a formáját. Egész nap tüneményes volt. Mosolygott, evett, megint mosolygott, és aludt… ezeket ismételgette háromórás periódusokban. Este fél 10-kor értünk haza. Gyorsan megfürdettük, és megetettem. Most édesen szunyókál. Kíváncsi leszek, hogy hánykor ébred majd…

Sokat gondolkozom rajta, hogy akarok-e, vagy sem… Jó lenne-e, vagy nem… Mármint egy második baba. Amikor olvasok egy terhes blogot, akkor olyan nosztalgiám támad. Jó volt érezni a hasamban a mozgolódást. Ezt akkor nem mindig találtam kellemesnek, de így visszagondolva szomorú, hogy esetleg soha többet nem érzek majd ilyet. Olyan jó volt elképzelni, hogy milyen is lesz, ha megszületik… Viszont elmúltam 35, és ha tényleg szeretnék egy ketteskét, akkor bele kellene húznom. És mi lesz akkor, ha nem lesz olyan problémamentes terhességem, mint az első? Hogy fogok akkor Nyafikának megadni mindent, amit szeretnék? Hogy fogom akkor kiélvezni a legaranyosabb pillanatait? Lehet, hogy egy önző dög vagyok… Lehet, hogy neki akkor lenne jó, ha nem lenne egyke…

Egy évvel ezelőtt ilyenkor hagytam abba a fogamzásgátlót, és most itt piheg mellettem az én lassan három hónapos gyönyörűségem:)

Hát már nem Nyafi… Ez a név már nem illik rá. Bár még mindig sokkal jobb (nyugodtabb) baba az átlagnál, de elvesztette „nyafisságát”. Ébredéskor például eleinte nyögdécsel, de ha nem reagálunk rá, akkor eszeveszett ordításba kezd, míg valamelyikünk feje meg nem jelenik a bölcső fölött. Akkor aztán azonnal mosolyog.

http://ribizlifoto.blogspot.com/

Nyafikám ma (január 23) éjszaka azt gondolta, hogy nappal van, és három óránként ébresztett, hogy enni szeretne. Így sikerült nyolcszor ennie, vagyis közel 1000-et. Ez kicsit több, mint amennyit kellene... És mellesleg én elég kialvatlan voltam reggelre... A hideg ellenére tegnap a Városligetben, ma pedig a Bokay kertben babakocsiztunk egyet. Lehetne már melegebb... én szörnyen fázom, de neki kell a levegő... Most itt fekszik mellettem jóllakottan, és valahogy megszerezte az imént levetett pólómat, és próbálja a szájába tömni. Biztos anya szaga van:)

És íme egy újabb sorozat:

Szuper ajándékot kaptam karácsonyra. Akkor még nem is gondoltam, hogy ilyen jó hasznát fogom venni. Ez egy lassú főző. Csak beledobálom az alapanyagokat, és magára hagyom néhány órára. Nagyon jó kis találmány. Most, hogy Nyafikámmal is foglalkozhatok, már nincs kedvem órákat a konyhában tölteni. Ebben nem ég le az étel, nem kell kevergetni, csak tálalni, amikor elkészült. Főztem benne már gulyást, marha egytálételt, tejberizst, paradicsom levest (igazi paradicsomból)… Szerintem ez a készülék a kisgyerekes anyukák álma:)))

Ma (január 20) tíz hetes az én kis Nyafikám. Napról napra újabb dolgokat produkál. Már belekapaszkodik dolgokba, és folyton mosolyog. Mindenki azon csodálkozik, hogy bárhol képes elaludni. Tegnap délelőtt elmentem anyuékhoz. Úgy beszéltük meg, hogy mikor odaérek, akkor elmegyünk együtt sétálni. Nyafika már otthon elaludt, a kocsiban is végig aludt, majd a sétát is átaludta. Így telt el több, mint három óra. Csak azért ébresztettem fel, hogy megetessem. Egész nap aranyoskodott. Vidám volt és kedves. Anyu rengeteget foglalkozik vele. Mondókázik és magyaráz neki.  Nálunk nincs napirend. Egyedül az számít, hogy napközben három óránként kapjon enni. Van, hogy csak este tíz körül érünk haza valahonnan. Tegnap este tízkor lefektettem, és csak reggel fél nyolckor kelt. Ezt nevezik „anyakompatibilitásnak”:)))

Apucinak meggyógyult a szeme, ezért gyorsan bepótoltuk az elmaradt fotózást:)

Mi nem tartozunk azon szerencsések közé, akik megúszták az oltások utáni lázat. Szegény Nyafikám szinte az egész tegnapi napot átaludta. Fürdés előtt megmértem a lázát, de nem volt lázas. Viszont most nem élvezte úgy a pancsit, mint máskor. Evett és újra elaludt. Éjfélkor a légzésfigyelőn láttam, hogy nagyon gyorsan villog. Egyből tudtam, hogy belázasodott. Vetkőztetés… fenékbe hőmérő… 38,4… fél lázcsillapító kúp… etetés… Mindez úgy, hogy fel se ébredt. Persze ezután én már nem aludtam. Folyamatosan figyeltem, nehogy baja legyen. Szerencsére szépen lassan lement a láza. Fél kettőkor 37,7. Fél négykor 37. Hatkor 36,8. Ma reggel kilenckor már nagy nyitott szemekkel és mosolyogva ébredt. Éjjel többször megetettem, mert attól tartottam, hogy a láztól esetleg kiszárad. Reggel hatig száraz volt a pelenkája. Ami igazán aranyos volt, hogy az apukája karjában pihent az egyik etetés után, és elkezdett tekeregni és nyüszögni. Egy pillanatra kinyitotta a szemét, rám nézett, és kinyújtotta felém a karját. Hozzám akart jönni. Átvettem, becsukta a szemecskéjét és elaludt. Ilyen pici, és így is tud különbséget tenni apa és anya között. Eddig azt gondoltam, hogy nem fogom megérteni, hogy mit is szeretne, amíg nem tud beszélni, de már most tudom, hogy igen…

Nyafikám ma (január 13) délben megkapta a két hós oltásokat. Egyet a jobb combjába, egyet a bal combjába. Nagyon sírt szegényke, de amikor magamhoz öleltem, egy pillanat alatt megnyugodott, és el is aludt. Előtte az orvos beadta neki (szájon át) a rota vírus elleni szer első adagját is (18.000.-Ft). Nem is tudom, hogy miért nevezik védőoltásnak, ha a szájába nyomják. Annyira aludt, hogy ez után még meg tudtam ebédelni, fel tudtam őt öltöztetni, és elvinni sétálni babakocsival. Mikor hazaértünk, még mindig aludt, így álmában megetettem. Csak az etetés végén nyitotta ki a szemeit, hogy rám mosolyogjon. Egy tünemény ez a kislányka. Legközelebb egy hónap múlva jön az orvos újabb szurira. Remélem, hogy nem fog belázasodni az én kis drágaságom…

Ma (február 11.) két hónapos az én drágaságom. Ennyi idő alatt se sikerült felfognom, hogy Ő van nekünk. Egy igazi kis csoda. Egyre többet van ébren, és szemlélődik a nagy szemecskéivel. Rengeteget mosolyog. Végre nagyokat sétálunk babakocsival. Két napja időnként az ujjacskájával pótolja a cumi hiányát, és próbálgatja az új hangocskáit. Azért még mindig nagy „cumista”. Már átalussza az éjszakákat is. Sokszor „Macskanőnek” hívom. Ma reggel bebizonyította, hogy igazi kis macsek. Kikarmolta apukája szemgolyóját. Engem már sokszor összekarmolt. Szoptatás közben is belém mélyeszti a kis körmöcskéit, amikor a cicivel hadakozik. Mára terveztünk egy kis Nyafi fotózást (profi fényekkel és géppel), de így csak én fogom megörökíteni babácskát a két hós fordulón (apukája fél szeme le van ragasztva). BOLDOG KÉT HÓT NYAFIKÁM!:)))

A terhességem előtt minden nap úgy kezdődött, hogy beültem egy forró habfürdős vízbe. Legalább fél órát ücsörögtem benne. Ez a nap egyik legjobb része. Tegnap (január 7) újra rászántam magam a hosszabb pancsolásra. Mondhatom isteni érzés volt. Már eltelt nyolc hét a szülés óta, de mivel az orvoshoz még nem merészkedtem vissza (nehogy megfertőzzön H1N1-el), eddig nem mertem beülni a kádba, csak zuhanyoztam. Ezentúl újra visszatérek ehhez a kellemes programhoz.

Amikor etetés előtt mérni próbáljuk:

Ma (január 7) voltunk először sétálni babakocsival. Édes hármasban tettünk egy 20 perces sétát. Mi nagyon élveztük, Nyafika szépen átaludta. Elég macerás mire kijutunk az utcára. Nyafikát felöltöztetem, lecipelem takarókkal együtt, majd begyömöszölöm a kocsiba. Ez a tortúra minimum annyi ideig tart, mint maga a séta. Eddig inkább csak a teraszajtót nyitottam rá fél órácskákra. Ha nem lesznek mínuszok, akkor ezentúl minden nap kimegyünk:)

Az én kis drágaságom ma nyolc hetes. Két napja újra „jókislány”. Rengeteget mosolyog ránk. Ma a gyerekorvos tanácsára kipróbáltam, hogy átalussza-e az éjszakát. Éjfélkor megetettem… és reggel hétig aludt. Szintén a gyerekorvos okos gondolata, hogy annyira minike a babánk, hogy tömjük jobban, mint amennyit a súlya alapján kéne ennie. Az most kb. 600ml egész napra. 400-450-et szopik, és a többit tápszerből kapja. Ez elég macerás, mert nem mindig ugyanannyit szopik, ezért mérjük szopás előtt és után is. Az orvos szerint tömjek csak bele nyugodtan 200ml tápszerrel többet. Hát nem teszem. Nem fogom kitágítani a kis gyomrát azért, hogy kibukja ami nem kell neki. Tegnap este voltunk csípőszűrésen egy budai magánrendelőben. Már a telefonban is nagyon szimpatikus volt az orvos, és ez a valóságban se volt másként. Ő maga vetkőztette le Nyafikát. Az első mondata az volt, amikor meglátta a masnis kis ruhácskáját, hogy „de rózsaszín”:)))) Mindent teljesen rendben talált. Nyafika szereti balra fordítva tartani a fejét, úgy ahogy a méhlepényben feküdt a hasamban (a 4d ultrahangon láttuk). Erre is rákérdeztem, mert ugye paramamiknál már csak így szokás. Szerencsére ezzel sincs probléma. Azt mondta, hogy tegyünk a jobb oldalára olyan dolgokat, amik érdekelhetik, így majd arra fog nézni. Babácska egy hang nélkül tűrte, hogy vizsgálgassák. A kocsiban hazáig aludt. Igazi „álombaba”. Tegnap délután aludt először hason. A játszószőnyegre tettük, ahogy szoktuk, hogy emelgesse a fejecskéjét. Ilyenkor rendszerint elkeseredetten üvölt. Most letette a fejecskéjét és mély álomba szenderült. Amikor felemeltük onnan, nyakig pisis volt, de elöl. Eddig mindig arra figyeltem, hogy hátul nehogy kifollyon valami. Mostantól arra is ügyelhetek, hogy elöl jól zárjon. A légzésfigyelő végre a matrac alá került. A kórház óta a lepedő alatt volt, hogy ne riasszon folyton. Szegénykét nagyon nyomhatta. Ha betettük a bölcső közepére, addig vergődött, mi ki nem jött a szélére, hogy a lehető legkisebb felületen érintkezzen a kemény lapokkal. Ma reggel végre ott találtuk a közepén:)

Mostanáig Nyafika súlya sehogy se akart négy kiló fölé menni. A ma esti (január 3) mérésnél átléptük a bűvös négyest (4,07kg). Szerintem én követtem el azt a hibát, hogy mindig ugyanabból a mellből kezdtem a szoptatást, és nem felváltva csináltam. Így soha nem jutott el a tej zsíros részéhez, mindig csak a hígabbat kapta. Most pár napja elkezdtem felváltva etetni. Remélem, ez beválik. Újabban kicsit sírósabb korszakunkat éljük. Szerencsére az apukája meg tudja nyugtatni Nyafkásunkat. Olyan jó nézni, amikor szeretgeti. Már hosszabban le lehet kötni a figyelmét játékokkal. Főleg a piros színű dolgokat szereti. Nézegeti őket, és beszél hozzájuk. Megpróbáltam neki olvasni, de az nem volt nyerő. A fürdést változatlanul imádja. És cuki mosolyokat küld anyának:))))

Egy éve ilyenkor a kedvenc helyemre (Borkápolnába) készültünk szilveszterezni. Apuci egy szép gyűrűvel ezen az éjszakán kérte meg a kezemet. Itt döntöttem el, hogy tényleg komoly ez a kapcsolat annyira, hogy bevállalhatjuk az áhított babát.

Nyafikánk néhány napja új szórakozást talált magának. Az éjszakai etetés előtti pelenkázásnál legalább negyed órás közelharcot vívunk hármasban. Amint kivesszük alóla a pisis pelenkát, és alátesszük az újat, azonnal pisilni kezd. És ezt van, hogy egymás után megismétli háromszor (egy pelenkázás alatt). Ha nem vagyunk elég szemfülesek, akkor egy teljes átöltöztetésben is részünk lehet. Amikor én már kiakadok, akkor apuci átveszi a dolgot. Sajnos két napja más is változott. Babácska reggel már sírva ébred, és napközben is sokat sír. Aludni szinte csak éjszaka alszik. Az ufók elvitték az én „jókislányomat”. Nem tudom, hogy mi lehet a baja. Ha szoptatom, akkor kisimulnak a vonásai, és megnyugszik. Amint leteszem, már zokog is. Most elmentem a gyógyszertárba, és vettem Infacolt (hátha a hasa fáj). Próba szerencse…

Tegnap (december 28) végre túlestünk a két család összeismertetésén. Az esemény gyors, és fájdalommentes volt, és mindkét fél megelégedésével zárult. Hehe… Ez jó hivatalos volt. Tegnap este anyutól kellett meghallgatnom, hogy milyen szimpatikusak a párom szülei. Ma délelőtt az anyósom áradozott, hogy milyen kedvesek voltak az én szüleim. Tulajdonképpen anyuékat meghívtuk magunkhoz, de a földszinten (anyósék) elakasztották őket, és behívták magukhoz. A vendégeskedés kb. egy órát tartott, mert hozzájuk más vendégek érkeztek. Azután végre hozzánk is feljutottak. Anyuval kipróbáltuk a karácsonyra kapott lassú főzőt, apu pedig megreparálta a javításra szoruló dolgainkat. Nyafikánk hozta a szokásos formáját. Mindenkihez édes kedves volt. Mindenkinek küldött egy mosolyt. Ezt már kérni lehet tőle. Azt szoktam neki mondani, hogy „küldj egy mosolyt anyának”, és már kapom is. Imádom!

Ma megnyitottuk Orchideácska első bankszámláját, vagyis a Start számlát. Erre az állam utal 44.600.-Ft-ot, ami a baba születésekor jár. Évente maximum 120.000.-Ft-ot lehet bettenni, amit ilyenkor az állam kiegészít 6.000.-Ft-al. A számlán lévő összeg kamatadó mentes. Nyafika még fel se tud ülni, és szegénykémnek már van adókártyája és bankszámlája...