BABÁZUNK

Másodszor jártunk az alapítványnál kezelésen. Most csak kettecskén mentünk Nyafival. A gyógytornász sokkal közlékenyebb volt, mint a múltkor, amikor anyu és apu is ott ültek és nézték. Cicuka eleinte csak nézelődött és mosolygott, de amikor elkezdődött a nyak kezelés, iszonyatos sírásba kezdett. Néha már azt hittem, hogy megüti a guta. Ha más testrészeivel foglalkoztak, akkor szép nyugodtan tűrte. A végén át kellett öltöztetnem, mert annyira megizzadt. Változást még nem nagyon látok, de azt mondta a nő, hogy ez kb. a negyedik alkalom után várható. Már kifelé menet a hordozóban elaludt. Amikor hazaértünk levetkőztettem és lefektettem az ágyába, de arra se ébredt fel. Két órát aludt. Még a szopi is eltolódott egy órával. Nagyon kifárasztja ez a dolog.

Ezek a hónapfordulók mostanában elég mozgalmasra sikerednek. Minden hónap 11-re színház bérletem van. Ezt még jóval a születése előtt kaptam, de pont egybe esik a nagy nappal. Pont ezen a napon kellett menni a Dévény alapítvány orvosához is. Tehát a program úgy alakult, hogy délelőtt anyuékhoz mentünk, majd egy gyors szopi után irány az orvos. Fogalmam sincs, hogy mi szükség erre a vizsgálatra, mert vizsgálatnak se nevezném. Amit az orvos csinált (a szívhallgatáson kívül), azt már kétszer megnézték. Amikor befejezte a „vizsgálatot”, se szó se beszéd távozott a helységből. Azt se tudtuk, hogy vissza fog-e még jönni. Aztán úgy döntöttünk, hogy nem várunk rá, és eljöttünk. Otthon kicsit tortáztunk, sziesztáztunk, néhányszor szopiztunk, majd én elmentem a színházba. Anyu maradt Cicussal. Bár én csak fél 11-re értem haza, nem is kellett megetetni, mert ügyesen átaludta a távollétemet. Csak a hangomra ébredt fel. Gyors vacsi, majd alvás tovább. Szerencsére anyuval nagyon jól érzi magát, és nála is ugyanúgy alszik a kiságyában, mintha otthon lennénk.

Nyafiám tegnapi hőmérős produkciója után felmerült a gyanú, hogy ha éjszaka is meg akarnám mérni a lázát, akkor újabb kaki program következne. Oltás után pedig én folyamatosan szoktam figyelni, hogy nem lázas-e, mert nem bízom a hő érzékelésemben. Délután nem is gondolkoztam sokat. Elmentem a Brendonba, és vettem egy homlok és fülhőmérőt. Nem olcsó, de bababarát. Van néhány tized, amivel eltér a rendes hőmérőtől, de az nem jelentős. Mér az ember vele hármat, és átlagolja. 2 másodpercig tart az egész. Szerintem nagyon praktikus. Éjjel többször is használtuk, és Nyafi fel se ébredt rá. Szerencsére nem lázasodott be. Van egy olyan funkciója, amivel az ételek hőmérséklete is azonnal meghatározható. Ez később biztos hasznos lesz.

Megint három oltással lettünk gazdagabbak. Szegénykémnek nem volt elég a gyógytorna, még ezen is túl kellett esnie. Mielőtt az orvos megérkezett volna, át akartam pelenkázni, hogy ne legyen csupa pisi. Mivel paramami változatlanul működik, ezért ha már levettem a pelenkát, akkor meg akartam mérni, hogy nincs-e láza (mert akkor nem kaphat oltást). Hát Nyafikának több se kellett, és a hőmérő hatására jól összekakilta magát. Mivel eddig még soha nem tudtam megkakiltatni a hőmérővel, nem is számítottam ilyen fejleményekre. Minden tiszta kaki lett. Még kétszer oda is pisilt a pelenkázóra a mutatvány alatt. Tehát teljes átöltöztetés, és a pelenkázón huzatcsere. A hab a tortán, hogy az orvos is előbb érkezett, ezért végül fel se ölöztettem, (mivel úgyis le kellett volna vetkőztetnem) csak lehoztam egy pokrócba csavarva babácskát. A nő kicsit meglepődött, de elmondtam neki az okát. Megmérte és megvizsgálta Nyafit. 5650g a tiszta nettó súly (kaki és két pisi után, és evés előtt). Megjegyezte, hogy milyen jó kis izmos combikája van, és élvezettel beledöfte a tűt. Csak addig volt sírás, míg a szúrás tartott. Ezután jött még egy szuri a másik combiba, majd a Rota a szájába. Távozáskor azt mondta, hogy majd az egy éves oltásnál találkozunk. Addig nem lesz több szuri. Remélem, hogy betegség miatt se kell majd kihívni. Már csak az éjszakát kéne láz nélkül megúsznunk.

Felhívtak az alapítványtól, hogy el tudjuk kezdeni a kezeléseket, és még a gyógytornász is ugyanaz lesz minden alkalommal. Amikor náluk jártunk, még semmi hasonlóval sem tudtak bíztatni, ezért nagyon megörültem a lehetőségnek. Délelőtt átmentem anyuékhoz, mert hozzájuk sokkal közelebb van a hely. Amikor átértem, Nyafika mintha megérezte volna, hogy valami gonoszságra készülünk, azonnal iszonyatos sírásba kezdett, és abba se hagyta, amíg el nem indultunk a kezelésre. A szobában ahol tornáztatják, több matrac van letéve a földre, és ott folyik a kezelés. Egyszerre több gyerekkel foglalkoznak, persze mindegyikkel másik gyógytornász. Szegény kis babácskám olyan nagyon sírt, ahogy még négy hónap alatt soha. Könyörgő tekintettel nézett ránk. Az volt a szemében, hogy „ments meg kérlek”. Szörnyű volt ezt látni. Az egyik felem akarja ezt a dolgot, a másik felem pedig annyira sajnálja szegényt, hogy azonnal megszabadítaná a kínzójától. Hosszú távon biztos jót tesz, de átélni pokoli lehet neki. Egy óra után én is alig tudtam feltápászkodni a földről. Mikor onnan kijöttünk el is aludt, és aludt majdnem három órát. Mikor felébredt, újra az én régi kedves és vidám Nyafikám volt. Eddig éjszaka mindig bal oldalra fordította a fejét. Most felébredtem, ránéztem, és felfelé fordulva aludt. Lehet, hogy már ez az első alkalom is használt.

Tegnap leszedtük a karácsonyfát. Szegényke még a leszedéskor se hullatta a tüskéit. Én még nem láttam ilyen fenyőt. Biztos sokáig velünk akart maradni, hogy Nyafika kigyönyörködhesse magát. Most se volt szívünk teljesen megválni tőle, ezért talpastól kiraktuk a teraszra. Ciculi két napja elkezdte pelenkázás közben fújogatni a nyálbuborékokat. Eddig olyan boldog voltam, hogy az én gyerekem nem nyáladzik, de úgy tűnik, hogy eddig tartott. Most iszonyúan tetszik neki a dolog. Hiába mondom neki, hogy „Nyafikám ez gusztustalan”. Hiába adtam rá partedlit, estére már tiszta nyál volt a ruhája is. Remélem, nem fázik meg a csurom vizes cuccokban. Óránként nem öltöztethetem át. Mindent a szájába akar tömni. Partedlit, takarót, játékokat, fürdőkesztyűt, és ha el tudja kapni, akkor a kezemet is. A járókát többnyire élvezi, de az étkezések alkalmával még mindig kiköveteli magának a pihenőszéket, pedig már egész az asztalig tudjuk húzni a járókát. Az éjszakát változatlanul átalussza. 9-10 körül elalszik, álmában szopizik 4 és 5 között, azután alszik 8-9-ig. Így nem nehéz kipihentnek lenni. A súlya 5610g és lassan kinövi a 62-es ruhákat. Egy hete áttértünk a hármas méretű pelenkákra. Hát mondhatom, hogy az első napok küzdelmesek voltak. Egy se tartotta bent a pisit, ezért rendszeresen öltöztünk. Nyafi nem élvezte. Végül a Pampers szerencsére bevált. Az előző méretekkel soha nem volt ilyen problémánk.

Mivel néhány hete úgy találtam, hogy Nyafika nem emeli úgy a fejét, ahogy kellene, ezért megpróbáltam helyet szerezni neki a Dévény Anna Alapítványnál. Már a telefonban azt mondták, hogy csak áprilisra van időpontjuk. Én addig erőszakoskodtam, míg kaptunk egyet március 19-re. Pár napja felhívtak, hogy valaki lemondott egy időpontot, ezért mehetünk március 3-án. Tegnap el is mentünk. Az alapítvány egy lakásban működik. Már az előszobában le kell cserélni a cipőt papucsra. Az első alkalommal Dévény Anna nézi meg a gyereket, hogy valóban szükséges-e a kezelés. Én nagyon tartottam attól, hogy elküldenek, mert nem találják indokoltnak a panaszunkat, ezért aput is magammal vittem, hogy segítsen erőszakoskodni. Nem volt rá szükség. Most ott tartunk, hogy majd telefonálnak, ha valaki lemond egy időpontot. Az elején még előfordulhat, hogy minden alkalommal más fog vele foglalkozni. Még jövő csütörtökön (márc.11) megnézi az ő gyerekorvosuk is. A kezelésre magunkkal kell vinni lepedőt, pelenkát és zsebkendőt. Az utóbbit nem igazán értem. Talán azért, mert úgy sír majd a gyerek, hogy az anyának szüksége lesz rá. Van olyan ismerősöm, akinek a gyerekét ezzel a módszerrel kezelték, és hét hónaposan már állt. A TB csak részben fedezi a kezelést. 3.000.-Ft-ot így is ki kell fizetni alkalmanként. Az első benyomásom az volt, hogy itt mindenki nagyon elhivatott, és tényleg segíteni akarnak. Erre nem sajnálom a pénzt. Lehet, hogy nem is lenne rá szükség, de ártani biztos nem fog Nyafikának.

Már jó néhány napja keresgéltem a neten, hogy olyan fa járókát találjak, mint amit néhány évvel ezelőtt az unokatestvéreméknél láttam. Sajnos olyat (130x130-ast) már sehol nem árulnak, de találtam egy 120x120-ast, ami szintén elég nagy, kerekeken gurul, és két kivehető rácsa van. Szóval olyan, amilyenre vágytam. Tegnap délután megvettük, és azonnal össze is raktuk. Nyafika este már birtokba is vette. Jó nagyot durmolt benne. Olyan, mintha egy játékbabát tettünk volna egy hatalmas ágyba. Ha végre egyszer leszedjük a karácsonyfát, akkor akár át is guríthatjuk az étkezőhöz, mert ott nagyon szeret lenni, de eddig pihenőszékben ült köztünk. Ez így jobb lesz a gerincének.

Ma (február 27) egy éve annak, hogy felcsillant a remény, hogy sikerült. Az első teszt, amin egy halvány kis csíkocska jelezte Nyafikánk érkezését. Soha nem felejtem el azt a reggelt. Nem is akartam hinni a szememnek. Még egy gyógyszertárba is elvittem a tesztet, hogy mondják meg, hogy ez most akkor az-e, amit gondolok. A gyógyszerész csak annyit kérdezett, hogy „mit is akarok látni”? Most pedig itt ülök mellette, és őrzöm az álmát.

http://babazunk.blog.hu/2009/04/26/az_elso_teszt_1

A napokban észrevettem, hogy Nyafikának a homlokánál valamiféle sárgás lerakódás van. Azután rájöttem, hogy ez bizony koszmó lehet, bár ilyet még soha nem láttam. Szerencsére nem a hajában, csak annak a szélén volt. Vettem egy Babe nevű koszmó elleni sampont, és este megmostam vele a fejét, de előtte babaolajos vattával eltüntettem a rondaságot. Néhány perc alatt sikerült. Ezt a sampont fogjuk ezentúl használni, és reménykedünk, hogy végleg legyőztük az ellenséget.

Már nem is számolom a heteket, lassan csak hónapokban gondolkodom. Ezt a mait is úgy kellett kiszámolnom. Nyafikám egy kis egyéniség, én pedig mindenben megpróbálok a kedvére tenni. Biztos nem lesz elkényeztetett kis királylány. Szerintem az ő kedvenc időszakai a mi közös étkezéseink apával. Ilyenkor vagyunk igazán hármasban hosszabb ideig. Mi az asztalnál ülünk, ő pedig köztünk a földön a kis pihenőjében. Folyamatosan fixíroz minket, és amikor rápillantunk, vidáman mosolyog, és közben a cuki kis hangjait próbálgatja (főleg sikítozik). Már szépen emeli a fejét, ha hasra tesszük. Napközben egyre kevesebbet alszik. Van, hogy olyan álmos már, hogy szenved, ilyenkor megpróbálok mindig valami új praktikát bevetni. Viszont a szopás közbeni alvás nagyon bejön neki. A mai praktikám a hinta volt. Eddig ezt nem igazán szerette, de most a szájába nyomtam a cumiját, bekapcsoltam a hintát, és egy percen belül édesdeden aludt. Az éjszakáink még mindig mesések. Este 9-10 körül elalszik, éjjel 4 körül ébresztem (többnyire álmában eszik) egy kis szopira, azután reggel 8-9-ig alszik. Szívem szerint egész nap öltöztetném, mint egy játékbabát. Olyan tündéri a kis rózsaszín rucikban. Sajnos ő ezt annyira nem díjazza. Nagyokat sétálunk babakocsival. Tegnap két órát furikázott ide-oda a BNV-n. Elmentünk megnézni a Foodapest kiállítást, de őt nem vittük be a pavilonba. Felváltva tologattuk az épületek kötött. Most ennyi jut eszembe…

A kis drága egyre jobban élvezi, ha lekerül róla a pelenka. Ravaszul a szemünkbe néz és gyorsan maga alá pisil. A ruhát még a pelenka eltávolítása előtt a nyakáig húzzuk, de ez se mindig segít. Ma reggel addig dobálta magát a pelenkázón, míg minden pisis nem lett, és közben nagyokat vigyorgott. Ilyenkor jön a teljes átöltöztetés, ami már kevésbé tetszik neki. És ami még kevésbé mókás számára, az a szopi előtti mérlegelés. Ott aztán olyan tempóra vált, hogy a mérleg is szinte kiakad. Dobol a lábával, és felnyomja magát hídba. Az utóbbi időben a hatból már csak négyszer kell tápszeres kiegészítés. Éjjel, és a reggeli etetésnél nincs rá szükség. Olyankor ki van pihenve, és hajlandó hatékonyan szopni. A napközbeni szopikba rendszerint belealszik. A súlya 5270g és hatszor eszik 130-140-et.

Tegnap délután megkaptam azt a képet, amit anyu csináltatott a névnapomra. Cukikám keze és lába van rajta gipszbe öntve. Olyan jó lesz ezt nézegetni néhány év múlva. Talán neki is a kedvence lesz majd.

Az én drága kislánykám ma (február 17) emelte fel először úgy igazándiból a fejecskéjét hason. Tudni kell, hogy rettentően utál hason lenni. Vagy zokog, ha hasra teszem, vagy bánatában elalszik. Nem is nagyon erőltettem mostanáig, mert sajnáltam szegénykét. Most azonban, hogy elértük a három hónapos kort, az orvosunk azt mondta, hogy már tartania kellene a fejecskéjét. Tegnap addig szadiztam, míg hajlandó volt néhány másodpercig megtartani, de rettentően kifáradt tőle. Ma már magától csinálta, amikor hasra tettem. Még lefotóznom is sikerült, sőt, videót is készítettem.

Nyafikának nyolc naposan még a Heim Pál kórházban csináltak egy rutin ultrahang vizsgálatot. Tetőtől talpig megnézték, és a veséjénél találtak valamit. Az volt a leleten, hogy “echodus vesék”. Azt mondták, hogy ezzel nem kell foglalkozni, mert valószínűleg csak azért van, mert még fejletlen, de azért érdemes megnézetni három hónap múlva. Mivel a Tb-s rendelésen hónapokkal előbb kell bejelentkezni, és akkor is órák hosszat lehet várakozni, ezért inkább kerestem egy fizetős helyet a neten. Tegnap kértem időpontot a weboldalon, és néhány óra múlva már hívtak is, hogy ha alkalmas, akkor ma délelőtt már mehetek is. Szóval a megbeszélt időpontban elmentünk a rendelőbe. Nagyon kedvesek voltak. Tényleg jól bántak Nyafikával. A Tb-s rendelésen az ember egy kedves szóra se számíthat. Szerencsére mindent a legnagyobb rendben találtak. Már nincsen “echodús vesénk”J Az ultrahang képeket megkaptuk CD-n, hogy bármikor újra meg lehessen nézni. Ez tényleg megérte az árát. (Az egész vizsgálat + CD 2.800.-Ft).

Bár ez a nap nem úgy alakult, ahogy szerettem volna (és ez még finom kifejezés), azért megemlékeznék az egy évvel ezelőttiről. Pont ma egy éve, hogy Orchideácskánk „készült”. Akkor még csak reménykedtem benne, hogy összejön. Ezért utaztunk el kettecskén egy balatoni szállodába „Valentinozni”. Hát ma már tudjuk, hogy siker koronázta tevékenykedésünket. Tulajdonképpen Nyafika egy éves lett. Micsoda nagy csoda, hogy a két sejt találkozásából létrejött kis lény, most itt szuszog mellettem:)))

Nyafika ma (február 11) három hónapos. Délben anyu csinált nekünk szülinapi ebédet és egy tortát. Ma is tündéri volt mindenkihez. Egész nap csak mosolygott, dumált és alukált. Szerencsére a tegnapi oltás nem viselte meg, nem is lázasodott be. Ma hagytam először egyedül néhány órára, amíg színházba mentem. Anyu vigyázott rá. Ma alszunk először máshol (anyunál), és ma kapott először kizárólag tápszert. Eddig még csak kiegészítésként kapott. Azért még este kap egy grátisz szopit (így 7-szer eszik). Hihetetlen, hogy Ő az enyém. Nála jobbat  el se tudok képzelni… Imádlak Nyafikám:)))

Ma (február 9) nálunk járt a gyerekorvos. Megvizsgálta Nyafikát és mindent a legnagyobb rendben talált. Meg is mérte. A súlya 5kg, a feje 39,5cm, a mellkasa 37cm, és a hossza 58cm. Már nem találta problémásnak, hogy csak 5kg, mert az egy hónappal ezelőttihez képest 700g-ot hízott. Ezután következett az oltás. Szegénykém nagyon sírt, de hamar megnyugodott. Miután felöltöztettem, már mosolygott az orvosra, és gagyarászott neki. Fél kettőkor ennie kellett volna, de annyira elfáradt, hogy elaludt. Remélem most nem lesz lázas…

Néhány hete elkezdtem gyanakodni, hogy Nyafikám nem hall jól. Őt semmiféle zaj nem zavarja. Ezt elég furcsának találtam, ezért rácuppantam az internetre, mint minden rendes paramami. Ott találtam néhány rendelőt, ahol fájdalommentesen elvégzik a csecsemők hallásvizsgálatát. Mivel kedden (február 9) úgyis mentem anyuhoz, ezért reggel felhívtuk a hozzá legközelebb eső ilyen rendelőt, és egykor már fogadtak is minket. A weboldaluk szerint európai színvonalú árakon dolgoznak. Hát valóban. Egy néhány perces vizsgálat 9.500.-Ft-ba került. Otoakusztikus emisszió vizsgálat volt. Azt mondták előtte, hogy legjobb lenne, ha a baba aludna, amikor elvégzik. Én ezt nevetségesnek találtam, hiszen melyik gyereket lehet megrendelésre elaltatni. Nos, úgy tűnik, hogy az enyémet:) Nyafikát bevittem a hordozóba, a váróban levetkőztettem, visszatettem a hordozóba, bevittem a rendelőbe, megcsinálták a vizsgálatot, és mindezt átaludta. A vizsgálat végén felébredt, és csak mosolygott az orvosra, amíg bent voltunk. Maga az eljárás elég egyszerű volt. A füléhez tettek egy kis szerkezetet, ami kattogó hangokat hallatott, és az erre érkező válaszokat mérte. Odafelé a kocsiban azt kívántam, hogy ez egy újabb paramami féle pénzkidobás legyen. Szerencsére az is volt. Bambika hallása a műszer szerint tökéletes:)